Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Drottinn, þú ert Guð hefndarinnar – sá Guð sem réttir hlut þeirra sem ranglæti eru beittir. Láttu dýrð þína birtast.
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Rís upp, þú dómari jarðar. Refsaðu ofstopamönnum fyrir illverk þeirra.
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Drottinn, hve lengi eiga óguðlegir að hrósa sigri?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Þeir eru að springa af monti! Hlustaðu á grobbið í þeim!
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Drottinn, líttu á hvernig þeir kúga þjóð þína og kvelja fólkið sem þú elskar.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Þeir myrða ekkjur og munaðarleysingja og líka útlendinga sem hér hafa sest að.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
„Drottinn sér þetta ekki, “segja þeir, „hann lætur sér fátt um finnast.“
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Heimskingjar!
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Haldið þið að Guð sé blindur og heyrnarlaus, hann sem skapar bæði augu og eyru!
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Hann refsar þjóðunum – og nú er komið að ykkur. Enginn hlutur er honum hulinn. Eins og hann viti ekki hvað þið hafið gert!
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Drottinn þekkir skammsýni og hégómleika mannanna
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
og því agar hann okkur til góðs.
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
Það gerir hann til þess að við göngum á hans vegum og gefumst ekki upp í mótlæti.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Drottinn afneitar ekki lýð sínum né yfirgefur þjóð sína.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Dómar hans eru réttlátir og fylgjendur hans fagna af hreinu hjarta.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Hver vill vernda mig fyrir illgjörðamönnum? Hver vill vera skjöldur minn?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Án Drottins væri ég dauðans matur.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Ég æpti: „Drottinn, ég er að hrapa!“og af gæsku sinni frelsaði hann mig.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Drottinn, þegar efasemdir ásækja mig og hjarta mitt er fullt af angist, þá gefðu mér frið þinn og endurnýjaðu gleði mína.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Vilt þú vernda og viðhalda spilltri valdsstjórn sem hallar réttlætinu? Leyfir þú slíkt?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Hefur þú þóknun á þeim sem dæma saklausa til dauða?
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Nei! Drottinn, Guð minn, er vígi mitt, kletturinn þar sem ég leita skjóls.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Guð lætur syndir óguðlegra koma þeim sjálfum í koll. Illverk þeirra verða þeim að falli.
