Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
HERR, Gott, des die Rache ist, Gott, des die Rache ist, erscheine!
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Erhebe dich, du Richter der Welt; vergilt den Hoffärtigen, was sie verdienen!
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
HERR, wie lange sollen die Gottlosen, wie lange sollen die Gottlosen prahlen
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
und so trotzig reden, und alle Übeltäter sich so rühmen?
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
HERR, sie zerschlagen dein Volk und plagen dein Erbe;
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Witwen und Fremdlinge erwürgen sie und töten die Waisen
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
und sagen: “Der HERR sieht's nicht, und der Gott Jakobs achtet's nicht.”
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Merket doch, ihr Narren unter dem Volk! Und ihr Toren, wann wollt ihr klug werden?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Der das Ohr gepflanzt hat, sollte der nicht hören? Der das Auge gemacht hat, sollte der nicht sehen?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Der die Heiden züchtigt, sollte der nicht strafen, -der die Menschen lehrt, was sie wissen?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Aber der HERR weiß die Gedanken der Menschen, daß sie eitel sind.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Wohl dem, den du, HERR, züchtigst und lehrst ihn durch dein Gesetz,
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
daß er Geduld habe, wenn's übel geht, bis dem Gottlosen die Grube bereitet werde!
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Denn der HERR wird sein Volk nicht verstoßen noch sein Erbe verlassen.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Denn Recht muß doch Recht bleiben, und dem werden alle frommen Herzen zufallen.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Wer steht bei mir wider die Boshaften? Wer tritt zu mir wider die Übeltäter?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Wo der HERR nicht hülfe, so läge meine Seele schier in der Stille.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Ich sprach: Mein Fuß hat gestrauchelt; aber deine Gnade, HERR, hielt mich.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Ich hatte viel Bekümmernisse in meinem Herzen; aber deine Tröstungen ergötzten meine Seele.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Du wirst ja nimmer eins mit dem schädlichen Stuhl, der das Gesetz übel deutet.
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Sie rüsten sich gegen die Seele des Gerechten und verdammen unschuldig Blut.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Aber der HERR ist mein Schutz; mein Gott ist der Hort meiner Zuversicht.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Und er wird ihnen ihr Unrecht vergelten und wird sie um ihre Bosheit vertilgen; der HERR, unser Gott, wird sie vertilgen.
