Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Gott der Rache, Jahwe, Gott der Rache, strahle auf!
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Erhebe dich, Richter der Erde, vergilt den Übermütigen, was sie andern angethan.
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Wie lange sollen die Gottlosen, Jahwe, wie lange sollen die Gottlosen frohlocken?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Sie geifern, führen vermessene Reden; es überheben sich alle Übelthäter.
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Dein Volk, Jahwe, zermalmen sie und dein Besitztum bedrücken sie.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Witwen und Fremdlinge würgen sie und die Waisen morden sie
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
und wähnen: “Jah sieht es nicht und der Gott Jakobs merkt es nicht.”
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Merkt doch auf, ihr Unvernünftigen im Volke! und ihr Thoren - wann wollt ihr klug werden?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Der das Ohr gepflanzt hat, sollte der nicht hören? der das Auge gebildet, sollte der nicht sehen?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Der Völker in Zucht hält, sollte der nicht strafen - er, der die Menschen Erkenntnis lehrt?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Jahwe kennt die Gedanken der Menschen, denn sie sind ein bloßer Hauch.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Wohl dem Manne, den du zurechtweisest, Jah, und aus deinem Gesetze belehrst,
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
ihm Ruhe zu schaffen vor Unglückstagen, bis dem Gottlosen die Grube gegraben wird.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Denn Jahwe wird sein Volk nicht verstoßen, noch sein Besitztum preisgeben.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Denn auf Gerechtigkeit wird der Rechtsspruch hinauskommen, und dem werden sich anschließen alle, die redliches Sinnes sind.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Wer wird sich für mich gegen die Bösewichter erheben, wer für mich auftreten gegen die Übelthäter?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Wäre Jahwe nicht meine Hilfe, so läge meine Seele wohl schon in der Todesstille.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Wenn ich dachte: es wankt mein Fuß! so stützte mich deine Gnade, Jahwe.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Wenn der schweren Gedanken in meinem Innern viele waren, erquickten deine Tröstungen meine Seele.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Hat der verderbliche Stuhl mit dir Gemeinschaft, der wider Recht und Gesetz Unheil schafft?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Sie scharen sich zusammen wider das Leben der Frommen und verurteilen unschuldiges Blut.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Aber Jahwe ward mir zur Burg, und mein Gott zu einem Felsen, der mir Zuflucht bot.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Und er vergalt ihnen ihren Frevel und vertilgt sie in ihrer Bosheit; es vertilgt sie Jahwe, unser Gott.
