< Zsoltárok 94 >
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Dieu des vengeances, Éternel! Dieu des vengeances, parais!
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Lève-toi, juge de la terre! Rends aux superbes selon leurs œuvres!
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Jusques à quand les méchants, ô Éternel! Jusques à quand les méchants triompheront-ils?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Ils discourent, ils parlent avec arrogance; Tous ceux qui font le mal se glorifient.
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Éternel! Ils écrasent ton peuple, Ils oppriment ton héritage;
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Ils égorgent la veuve et l’étranger, Ils assassinent les orphelins.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
Et ils disent: L’Éternel ne regarde pas, Le Dieu de Jacob ne fait pas attention!
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Prenez-y garde, hommes stupides! Insensés, quand serez-vous sages?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Celui qui a planté l’oreille n’entendrait-il pas? Celui qui a formé l’œil ne verrait-il pas?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Celui qui châtie les nations ne punirait-il point, Lui qui donne à l’homme l’intelligence?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
L’Éternel connaît les pensées de l’homme, Il sait qu’elles sont vaines.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Heureux l’homme que tu châties, ô Éternel! Et que tu instruis par ta loi,
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
Pour le calmer aux jours du malheur, Jusqu’à ce que la fosse soit creusée pour le méchant!
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Car l’Éternel ne délaisse pas son peuple, Il n’abandonne pas son héritage;
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Car le jugement sera conforme à la justice, Et tous ceux dont le cœur est droit l’approuveront.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Qui se lèvera pour moi contre les méchants? Qui me soutiendra contre ceux qui font le mal?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Si l’Éternel n’était pas mon secours, Mon âme serait bien vite dans la demeure du silence.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Quand je dis: Mon pied chancelle! Ta bonté, ô Éternel! Me sert d’appui.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Quand les pensées s’agitent en foule au-dedans de moi, Tes consolations réjouissent mon âme.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Les méchants te feraient-ils siéger sur leur trône, Eux qui forment des desseins iniques en dépit de la loi?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Ils se rassemblent contre la vie du juste, Et ils condamnent le sang innocent.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Mais l’Éternel est ma retraite, Mon Dieu est le rocher de mon refuge.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Il fera retomber sur eux leur iniquité, Il les anéantira par leur méchanceté; L’Éternel, notre Dieu, les anéantira.