Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Herra Jumala, jonka kostot ovat, Jumala, jonka kostot ovat, selkiästi itses näytä.
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Korota sinuas, maailman tuomari: maksa ylpeille, mitä he ansainneet ovat.
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Herra, kuinka kauvan pitää jumalattomain, kuinka kauvan pitää jumalattomain riemuitseman?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Tiuskuman ja puhuman niin ylpiästi, ja kaikki pahantekiät niin kerskaaman?
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Herra, he polkevat alas sinun kansas, ja sinun perimistäs he vaivaavat.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Lesket ja muukalaiset he tappavat, ja orvot he kuolettavat,
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
Ja sanovat: ei Herra sitä näe, ja Jakobin Jumala ei sitä tottele.
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Ymmärtäkäät siis, te hullut kansan seassa! ja, te tyhmät, koska te taitaviksi tulette?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Joka korvan on istuttanut, eikö hän kuule? eli joka silmän loi, eikö hän näe?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Joka pakanoita kurittaa, eikö hän rankaise, joka ihmisille opettaa tiedon?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Mutta Herra tietää ihmisten ajatukset, että ne turhat ovat.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Autuas on se, jota sinä, Herra, kuritat, ja opetat sinun laistas,
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
Että hänellä kärsivällisyys olis, koska vastoin käy, siihenasti kuin jumalattomalle hauta valmistetaan.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Sillä ei Herra heitä kansaansa pois, eli hylkää perimistänsä.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Sillä oikeuden pitää sittekin oikeuden oleman, ja kaikki hurskaat sydämet sitä seuraavat.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Kuka seisoo minun kanssani pahoja vastaan? kuka astuu minun tyköni pahointekiöitä vastaan?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Ellei Herra minua auttaisi, niin minun sieluni makais lähes hiljaisuudessa.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Minä sanoin: minun jalkani on horjunut, vaan sinun armos, Herra, minun tukesi.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Minulla oli paljo surua sydämessäni; mutta sinun lohdutukses ilahutti minun sieluni.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Etpäs mielisty koskaan tosin vahingolliseen istuimeen, joka lain häijysti opettaa.
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
He kokoovat joukkonsa vanhurskaan sielua vastaan, ja tuomitsevat viattoman veren kadotukseen,
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Mutta Herra on minun varjelukseni: minun Jumalani on minun uskallukseni turva,
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Ja hän kostaa heidän vääryytensä, ja hukuttaa heitä heidän pahuutensa tähden: Herra, meidän Jumalamme, hukuttaa heitä.
