Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
God is Lord of veniauncis; God of veniauncis dide freli.
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Be thou enhaunsid that demest the erthe; yelde thou yeldinge to proude men.
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Lord, hou longe synneris; hou longe schulen synneris haue glorie?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Thei schulen telle out, and schulen speke wickidnesse; alle men schulen speke that worchen vnriytfulnesse.
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Lord, thei han maad lowe thi puple; and thei han disesid thin eritage.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Thei killiden a widowe and a comelyng; and thei han slayn fadirles children and modirles.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
And thei seiden, The Lord schal not se; and God of Jacob schal not vndurstonde.
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Ye vnwise men in the puple, vndirstonde; and, ye foolis, lerne sum tyme.
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Schal not he here, that plauntide the eere; ethere biholdith not he, that made the iye?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Schal not he repreue, that chastisith folkis; which techith man kunnyng?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
The Lord knowith the thouytis of men; that tho ben veyne.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Blessid is the man, whom thou, Lord, hast lerned; and hast tauyt him of thi lawe.
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
That thou aswage hym fro yuele daies; til a diche be diggid to the synner.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
For the Lord schal not putte awei his puple; and he schal not forsake his eritage.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Til riytfulnesse be turned in to dom; and who ben niy it, alle that ben of riytful herte.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Who schal rise with me ayens mysdoeris; ether who schal stonde with me ayens hem that worchen wickidnesse?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
No but for the Lord helpide me; almest my soule hadde dwellid in helle.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
If Y seide, My foot was stirid; Lord, thi merci helpide me.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Aftir the multitude of my sorewis in myn herte; thi coumfortis maden glad my soule.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Whether the seete of wickidnesse cleueth to thee; that makist trauel in comaundement?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Thei schulen take ayens the soule of a iust man; and thei schulen condempne innocent blood.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
And the Lord was maad to me in to refuyt; and my God was maad in to the help of myn hope.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
And he schal yelde to hem the wickidnesse of hem; and in the malice of hem he schal lese hem, oure Lord God schal lese hem.
