Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
O LORD! thou God of vengeance! O thou God of vengeance! shine forth!
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Rouse thyself, thou judge of the earth! Render a recompense to the proud!
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
How long, O LORD! shall the wicked, How long shall the wicked triumph?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
How long shall their lips pour forth insolence? How long shall all the evil-doers boast?
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
O LORD! they trample upon thy people, And oppress thine inheritance!
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
They slay the widow, and the stranger, And murder the fatherless;
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
And they say, “The LORD doth not see, The God of Jacob doth not regard!”
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Be instructed, ye most stupid of mankind! O when, ye fools, will ye be wise?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
He that planted the ear, shall he not hear? He that formed the eye, shall he not see?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
He that chastiseth nations, shall not he punish? He that teacheth man knowledge, shall not he know?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
The LORD knoweth the thoughts of men, That they are vanity.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Happy the man, O LORD! whom thou correctest, Whom by thy teaching thou makest wise;
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
To give him peace in the days of adversity, Until a pit be digged for the wicked!
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
For the LORD will not forsake his people, Nor abandon his own inheritance.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
For judgment shall return to justice, And all the upright in heart shall follow it.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Who will rise up for me against the wicked? Who will stand up for me against the evil-doers?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
If the LORD had not been my help, I had well nigh dwelt in the land of silence.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
When I think that my foot is slipping, Thy goodness, O LORD! holdeth me up.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
In the multitude of anxieties within me, Thy consolations revive my soul.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Shall with thee be allied the throne of iniquity, Which deviseth mischief against law?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
They band together against the life of the righteous, And condemn innocent blood.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
But the LORD is my fortress, And my God the rock of my refuge.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
He will bring upon them their own iniquity; Yea, through their own wickedness he will cut them off; Yea, the LORD, our God, will cut them off.
