< Zsoltárok 94 >
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
The Lord is the God to whom revenge belongeth: the God of revenge hath acted freely.
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Lift up thyself, thou that judgest the earth: render a reward to the proud.
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
How long shall sinners, O Lord: how long shall sinners glory?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Shall they utter, and speak iniquity: shall all speak who work injustice?
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Thy people, O Lord, they have brought low: and they have afflicted thy inheritance.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
They have slain the widow and the stranger: and they have murdered the fatherless.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
And they have said: The Lord shall not see: neither shall the God of Jacob understand.
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Understand, ye senseless among the people: and, you fools, be wise at last.
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
He that planted the ear, shall he not hear? or he that formed the eye, doth he not consider?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
He that chastiseth nations, shall he not rebuke: he that teacheth man knowledge?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
The Lord knoweth the thoughts of men, that they are vain.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Blessed is the man whom thou shalt instruct, O Lord: and shalt teach him out of thy law.
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
That thou mayst give him rest from the evil days: till a pit be dug for the wicked.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
For the Lord will not cast off his people: neither will he forsake his own inheritance.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Until justice be turned into judgment: and they that are near it are all the upright in heart.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Who shall rise up for me against the evildoers? or who shall stand with me against the workers of iniquity?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Unless the Lord had been my helper, my soul had almost dwelt in hell. ()
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
If I said: My foot is moved: thy mercy, O Lord, assisted me.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
According to the multitude of my sorrows in my heart, thy comforts have given joy to my soul.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Doth the seat of iniquity stick to thee, who framest labour in commandment?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
They will hunt after the soul of the just, and will condemn innocent blood.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
But the Lord is my refuge: and my God the help of my hope.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
And he will render them their iniquity: and in their malice he will destroy them: the Lord our God will destroy them.