Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Jahweh, wrekende God, God der wrake, treed op;
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Verhef U, Rechter der aarde, Vergeld de trotsen wat ze verdienen!
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Hoelang nog zullen de zondaars, o Jahweh, Hoelang nog zullen de boosdoeners juichen?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Al die booswichten pochen en snoeven, En een hoge toon slaan ze aan!
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Jahweh, ze vertrappen uw volk, En verdrukken uw erfdeel;
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Ze doden weduwen en wezen, Vermoorden die bij ons kwamen wonen.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
En dan zeggen ze nog: Jahweh ziet het niet eens, De God van Jakob merkt het niet!
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Domme kudde, word toch verstandig; Gij dwazen, wanneer wordt gij wijs?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Zou Hij het niet horen, die het oor heeft geplant, Niet zien, die het oog heeft geschapen;
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Zou Hij, die de volkeren tuchtigt, niet straffen, Onwetend zijn, die den mens onderricht?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Neen, Jahweh kent de gedachten der mensen, Hij weet, dat het hersenschimmen zijn.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Jahweh, gelukkig de man, dien Gij onderricht, En dien Gij leert uit uw wet:
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
Hoe hij gelaten moet zijn in dagen van rampspoed, Totdat voor den boze het graf is gedolven;
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Hoe Jahweh zijn volk niet verstoot, En nooit zijn erfdeel verlaat;
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Hoe de brave zijn recht weer verkrijgt, Alle oprechten van hart weer geluk!
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Wie anders neemt het voor mij tegen de boosdoeners op, Wie staat mij tegen de booswichten bij?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Wanneer Jahweh mij niet te hulp was gekomen, Dan lag ik misschien al lang in het graf.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Maar als ik denk: nú wankelt mijn voet, Dan steunt mij uw goedheid, o Jahweh;
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
En wanneer zware zorgen mij innerlijk drukken, Dan verkwikt uw vertroosting mijn ziel.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Zoudt Gij iets gemeen hebben met de zetel van onrecht, Die onheil sticht op gezag van de wet;
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Met hen, die het leven der braven belagen, En onschuldig bloed durven straffen?
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Neen, voor mij is Jahweh een toevlucht, Mijn God een veilige Rots;
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Maar hùn vergeldt Hij hun onrecht, En vernielt ze om hun boosheid: Jahweh, onze God!
