Zsoltárok 94

1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

HERRE, du Hævnens Gud, du Hævnens Gud, træd frem i Glans;

2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

staa op, du Jordens Dommer, øv Gengæld mod de hovmodige!

3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

Hvor længe skal gudløse, HERRE, hvor længe skal gudløse juble?

4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.

De fører tøjlesløs Tale, hver Udaadsmand ter sig som Herre;

5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

de underkuer, o HERRE, dit Folk og undertrykker din Arvelod;

6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

de myrder Enke og fremmed, faderløse slaar de ihjel;

7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

de siger: »HERREN kan ikke se, Jakobs Gud kan intet mærke!«

8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

Forstaa dog, I Taaber blandt Folket! Naar bliver I kloge, I Daarer?

9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

Skulde han, som plantede Øret, ej høre, han, som dannede Øjet, ej se?

10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:

Skulde Folkenes Tugtemester ej revse, han som lærer Mennesket indsigt?

11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

HERREN kender Menneskets Tanker, thi de er kun Tomhed.

12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

Salig den Mand, du tugter, HERRE, og vejleder ved din Lov

13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

for at give ham Ro for onde Dage, indtil der graves en Grav til den gudløse;

14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!

thi HERREN bortstøder ikke sit Folk og svigter ikke sin Arvelod.

15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.

Den retfærdige kommer igen til sin Ret, en Fremtid har hver oprigtig af Hjertet.

16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?

Hvo staar mig bi mod Ugerningsmænd? hvo hjælper mig mod Udaadsmænd?

17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

Var HERREN ikke min Hjælp, snart hviled min Sjæl i det stille.

18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

Naar jeg tænkte: »Nu vakler min Fod«, støtted din Naade mig, HERRE;

19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

da mit Hjerte var fuldt af ængstede Tanker, husvaled din Trøst min Sjæl.

20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

Staar du i Pagt med Fordærvelsens Domstol, der skaber Uret i Lovens Navn?

21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

Jager de end den retfærdiges Liv og dømmer uskyldigt Blod,

22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;

HERREN er dog mit Bjærgested, min Gud er min Tilflugtsklippe;

23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.

han vender deres Uret imod dem selv, udsletter dem for deres Ondskab; dem udsletter HERREN vor Gud.