Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Herre! Gud, hvem Hævnen hører til, Gud, hvem Hævnen hører til, aabenbar dig herligt!
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Rejs dig, du Jordens Dommer! bring Gengældelse over de hovmodige.
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Herre! hvor længe skulle de ugudelige, hvor længe skulle de ugudelige fryde sig?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
De udgyde en Strøm af Ord, de føre fræk Tale; de rose sig selv, alle de, som øve Uret.
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Herre! de knuse dit Folk og plage din Arv.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
De ihjelslaa Enken og den fremmede og myrde de faderløse.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
Og de sagde: Herren ser det ikke, og Jakobs Gud mærker det ikke.
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Giver dog Agt, I ufornuftige iblandt Folket! og I Daarer! naar ville I blive kloge?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Mon han, som plantede Øret, ikke skulde høre? eller mon han, som dannede Øjet, ikke skulde se?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Mon han, som advarer Hedningerne, ikke skulde straffe? han, som lærer et Menneske Kundskab!
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Herren kender Menneskenes Tanker, thi de ere Forfængelighed.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Salig er den Mand, som du, Herre! advarer, og den, du underviser ud af din Lov
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
for at skaffe ham Hvile fra de onde Dage, indtil der bliver gravet en Grav for den ugudelige.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Thi Herren skal ikke opgive sit Folk og ej forlade sin Arv.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Thi Retten skal vende tilbage til Retfærdighed, og alle de oprigtige af Hjertet skulle efterfølge den.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Hvo staar hos mig imod de onde? hvo stiller sig hos mig imod dem, som gøre Uret?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Dersom Herren ikke havde været min Hjælp, da havde min Sjæl paa lidet nær boet i det stille.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Der jeg sagde: Min Fod snublede, da opholdt, o Herre! din Miskundhed mig.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Der jeg havde mange Bekymringer i mit Inderste, da forlystede din Trøst min Sjæl.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Skulde Ondskabens Trone have Samkvem med dig? den, som gør Uret tvært imod, hvad Ret er?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
De slaa sig sammen skarevis imod en retfærdigs Sjæl, og de fordømme uskyldigt Blod.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Men Herren blev mig en Befæstning, og min Gud blev mig en Tilflugts Klippe.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Og han har ladet deres Uret falde tilbage over dem og skal udrydde dem for deres Ondskab; Herren vor Gud skal udrydde dem.
