Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Bože silný pomst, Hospodine, Bože silný pomst, zastkvěj se.
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Zdvihni se, ó soudce vší země, a dej odplatu pyšným.
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Až dokud bezbožní, Hospodine, až dokud bezbožní budou plésati,
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Žváti a hrdě mluviti, honosíce se, všickni činitelé nepravosti?
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Lid tvůj, Hospodine, potírati a dědictví tvé bědovati?
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Vdovy a příchozí mordovati, a sirotky hubiti,
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
Říkajíce: Nehledíť na to Hospodin, aniž tomu rozumí Bůh Jákobův?
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Rozumějte, ó vy hovadní v lidu, a vy blázni, kdy srozumíte?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Zdali ten, jenž učinil ucho, neslyší? A kterýž stvořil oko, zdali nespatří?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Zdali ten, jenž tresce národy, nebude kárati, kterýž učí lidi umění?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Hospodinť zná myšlení lidská, že jsou pouhá marnost.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Blahoslavený jest ten muž, kteréhož ty cvičíš, Hospodine, a z zákona svého jej vyučuješ.
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
Abys mu způsobil pokoj před časy zlými, až by za tím vykopána byla bezbožníku jáma.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Neboť neopustí Hospodin lidu svého, a dědictví svého nezanechá,
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Ale až k spravedlnosti navrátí se soud, a za ním všickni upřímého srdce.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Kdož by se byl o mne zasadil proti zlostníkům? Kdo by se byl za mne postavil proti těm, jenž páší nepravost?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Kdyby mi Hospodin nebyl ku pomoci, tudíž by se byla octla duše má v mlčení.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Již jsem byl řekl: Klesla noha má, ale milosrdenství tvé, ó Hospodine, zdrželo mne.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Ve množství přemyšlování mých u vnitřnosti mé, tvá potěšování obveselovala duši mou.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Zdaliž se k tobě přitovaryší stolice převráceností těch, jenž vynášejí nátisk mimo spravedlnost,
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Jenž se shlukují proti duši spravedlivého, a krev nevinnou odsuzují?
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Ale Hospodin jest mým hradem vysokým, a Bůh můj skalou útočiště mého.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Onť obrátí na ně nepravost jejich, a zlostí jejich zahladí je, zahladí je Hospodin Bůh náš.
