Zsoltárok 92

1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

En Psalm till att sjunga på Sabbathsdagen. Det är en kostelig ting att tacka Herranom, och lofsjunga dino Namne, du Aldrahögste;

2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

Om morgonen förkunna dina nåde. och om aftonen dina sanning;

3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

På tio stränger, och psaltare; med spelande på harpo.

4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

Ty, Herre, du låter mig gladeligen sjunga om dine verk, och jag berömmer dina händers verk.

5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

Herre, huru äro dine verk så store! dine tankar äro så svåra djupe.

6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

En galen tror det intet, och en dåre aktar sådant intet.

7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

De ogudaktige grönskas såsom gräs, och de ogerningsmän blomstras alle; tilldess de förderfvade varda till evig tid.

8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

Men du, Herre, äst den Högste, och blifver evinnerliga.

9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!

Ty si, dine fiender, Herre, si, dine fiender skola förgås, och alle ogerningsmän måste förströdde varda.

10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

Men mitt horn skall upphöjdt varda, såsom ens enhörnings, och jag varda smord med färska oljo.

11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

Och mitt öga skall lust se på mina fiendar, och mitt öra skall lust höra på de arga, som sig emot mig sätta.

12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

Den rättfärdige skall grönskas, såsom ett palmträ; han skall växa, såsom ett cedreträ på Libanon.

13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

De der planterade äro uti Herrans hus, de skola i vår Guds gårdom grönskas.

14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

Och om de än gamle varda, skola de likväl blomstras, fruktsamme och färske vara;

15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!

Att de förkunna skola, att Herren så from är; min tröst, och intet orätt är i honom.