Zsoltárok 92

1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!

10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!