< Zsoltárok 92 >
1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
En salme, en sang til sabbatsdagen. Det er godt å prise Herren og å lovsynge ditt navn, du Høieste,
2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
å kunngjøre din miskunnhet om morgenen og din trofasthet om nettene
3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
til tistrenget citar og til harpe, til tankefullt spill på citar.
4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
For du har gledet mig, Herre, med ditt verk, jeg jubler over dine henders gjerninger.
5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
Hvor store dine gjerninger er, Herre! Såre dype er dine tanker.
6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
En ufornuftig mann kjenner det ikke, og en dåre forstår ikke dette.
7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
Når de ugudelige spirer som gresset, og alle de som gjør urett, blomstrer, så er det til deres ødeleggelse for evig tid.
8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
Men du er høi til evig tid, Herre!
9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
For se, dine fiender, Herre, for se, dine fiender forgår; alle de som gjør urett, blir adspredt.
10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
Og du ophøier mitt horn som villoksens; jeg er overgytt med frisk olje.
11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
Og mitt øie ser med fryd på mine motstandere; mine ører hører med glede om de onde som står op imot mig.
12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
Den rettferdige spirer som palmen; som en seder på Libanon vokser han.
13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
De er plantet i Herrens hus, de blomstrer i vår Guds forgårder.
14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Enn i gråhåret alder skyter de friske skudd; de er frodige og grønne
15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
for å kunngjøre at Herren er rettvis, han, min klippe, og at det ikke er urett i ham.