Zsoltárok 92

1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

Soa ty mañandriañe Iehovà, ty misabo vaho mibango o tahina’oo ry Andindimoneñey,

2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

ty hitalily ty fiferenaiña’o boa’maraiñe; naho ty figahiña’o an-kaleñe,

3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

ami’ty marovany folo-taly, naho ami’ty mandalina, vaho ami’ty fandrimotam-peon-jejo-bory.

4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

Amy te Ihe ry Iehovà ro mahaehak’ ahy amo fitoloña’oo, irebehako o tolom-pità’oo.

5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

Akore ty hajabahina’ o tolon-draha’oo ry Iehovà, toe miheotse o fivetsevetse’oo!

6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

Tsy aman-kilala t’indaty mineñe, tsy maharendreke zao ty dagola:

7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

t’ie mitiry hoe ahetse o lo-tserekeo, naho fonga miraorao o tsy vokatseo, f’ie hafàtse ho rotsaheñe kitro katroke.

8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

Fa Ihe ry Iehovà ro an-digiligy eñe nainai’e donia.

9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!

Heheke o rafelahi’oo ry Iehovà; Ingo te hikoromake o malaiñ’ Azoo; Fonga hibaibay ze mpanao raty.

10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

Fa naonjo’o ty tsifako manahake ty an-drimo, fa hinosotse solike vao iraho.

11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

Le hahatrea ty fisalalako amo rafelahikoo’ o masokoo vaho ho tsanoñen-tsofiko ty fañiriako amo tsereheñe mivoalatse amakoo.

12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

Handrevake hoe satrañe o vantañeo, manahake ty fitiria’ o akao e Libanoneo ty hitomboa’e;

13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

Tinongy añ’anjomba’ Iehovà ao, hitroñe an’kiririsan’Añahare eo.

14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

Mbe hiregorego iereo te antetse, ho lifo-dranoke naho hirimboñe,

15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!

hitaroñe te vañoñe t’Iehovà, lamilamiko, tsy ama’e ty tsy to.