Zsoltárok 92

1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

Dziesma svētdienā dziedama. Laba lieta ir, To Kungu slavēt un dziedāt Tavam Vārdam, Tu Visuaugstākais,

2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

Rītos izteikt Tavu žēlastību un naktīs Tavu uzticību,

3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

Uz tām desmit stīgām un uz stabulēm, ar spēlēšanu uz koklēm.

4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

Jo, Kungs, Tu mani iepriecini ar Saviem darbiem; es gavilēju par to, ko Tava roka dara.

5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

Ak Kungs, cik lieli ir Tavi darbi, cik ļoti dziļas Tavas domas!

6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

Nejēga to neatzīst, un ģeķis to nesaprot.

7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

Gan bezdievīgie zaļo kā zāle, un visi ļauna darītāji zeļ; tomēr tie top izdeldēti mūžīgi mūžam.

8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

Bet Tu, Kungs, esi tas augstākais mūžīgi.

9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!

Jo redzi, Tavi ienaidnieki, ak Kungs, redzi, Tavi ienaidnieki iet bojā, visi ļaundarītāji top izkaisīti.

10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

Bet Tu paaugstini manu ragu kā vērša ragu; es esmu apliets ar jaunu eļļu.

11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

Un manas acis uzlūko ar prieku manus nicinātājus, manas ausis iepriecinājās par tiem, kas ļaunā prātā pret mani ceļas.

12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

Taisnais zaļo kā palma koks, viņš aug kā ciedru koks uz Lībanus.

13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

Kas Tā Kunga namā ir stādīti, tie zaļo mūsu Dieva pagalmos.

14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

Vēl pašā vecumā tie nes augļus, tie ir auglīgi un zaļi,

15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!

Un stāsta, ka Tas Kungs, mans patvērums, ir taisns, un netaisnības nav pie Viņa.