Zsoltárok 92
1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
Psalmus Cantici, In die Sabbati. Bonum est confiteri Domino: et psallere nomini tuo Altissime.
2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
Ad annunciandum mane misericordiam tuam: et veritatem tuam per noctem.
3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
In decachordo, psalterio: cum cantico, in cithara.
4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
Quia delectasti me Domine in factura tua: et in operibus manuum tuarum exultabo.
5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
Quam magnificata sunt opera tua Domine! nimis profundæ factæ sunt cogitationes tuæ:
6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
Vir insipiens non cognoscet: et stultus non intelliget hæc.
7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
Cum exorti fuerint peccatores sicut fœnum: et apparuerint omnes, qui operantur iniquitatem: Ut intereant in sæculum sæculi:
8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
tu autem Altissimus in æternum Domine.
9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
Quoniam ecce inimici tui Domine, quoniam ecce inimici tui peribunt: et dispergentur omnes, qui operantur iniquitatem.
10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
Et exaltabitur sicut unicornis cornu meum: et senectus mea in misericordia uberi.
11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
Et despexit oculus meus inimicos meos: et in insurgentibus in me malignantibus audiet auris mea.
12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
Iustus ut palma florebit: sicut cedrus Libani multiplicabitur.
13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
Plantati in domo Domini, in atriis domus Dei nostri florebunt.
14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Adhuc multiplicabuntur in senecta uberi: et bene patientes erunt,
15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
ut annuncient: Quoniam rectus Dominus Deus noster: et non est iniquitas in eo.
