Zsoltárok 92

1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

Salmo. Canto per il giorno del sabato. Buona cosa è celebrare l’Eterno, e salmeggiare al tuo nome, o Altissimo;

2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

proclamare la mattina la tua benignità, e la tua fedeltà ogni notte,

3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

sul decacordo e sul saltèro, con l’accordo solenne dell’arpa!

4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

Poiché, o Eterno, tu m’hai rallegrato col tuo operare; io celebro con giubilo le opere delle tue mani.

5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

Come son grandi le tue opere, o Eterno! I tuoi pensieri sono immensamente profondi.

6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

L’uomo insensato non conosce e il pazzo non intende questo:

7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

che gli empi germoglian come l’erba e gli operatori d’iniquità fioriscono, per esser distrutti in perpetuo.

8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

Ma tu, o Eterno, siedi per sempre in alto.

9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!

Poiché, ecco, i tuoi nemici, o Eterno, ecco, i tuoi nemici periranno, tutti gli operatori d’iniquità saranno dispersi.

10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

Ma tu mi dài la forza del bufalo; io son unto d’olio fresco.

11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

L’occhio mio si compiace nel veder la sorte di quelli che m’insidiano, le mie orecchie nell’udire quel che avviene ai malvagi che si levano contro di me.

12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

Il giusto fiorirà come la palma, crescerà come il cedro sul Libano.

13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

Quelli che son piantati nella casa dell’Eterno fioriranno nei cortili del nostro Dio.

14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

Porteranno ancora del frutto nella vecchiaia; saranno pieni di vigore e verdeggianti,

15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!

per annunziare che l’Eterno è giusto; egli è la mia ròcca, e non v’è ingiustizia in lui.