Zsoltárok 92
1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
Cantique pour le jour du repos. Il est beau de louer l'Éternel, et de chanter ton nom, ô Très-haut!
2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
le matin de redire ta faveur, et ta fidélité durant les nuits,
3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
aux sons du décachorde et du luth, aux accords de la harpe.
4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
Car tu me réjouis, Éternel, par tes hauts faits, et je suis ravi des ouvrages de tes mains.
5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
Que tes œuvres sont grandes, ô Éternel, et tes pensées profondes!
6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
L'homme stupide l'ignore, et l'insensé ne le comprend pas.
7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
Que les impies lèvent comme la plante, et que tous les méchants fleurissent, c'est pour être détruits à jamais.
8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
Et toi, tu es éternellement élevé, ô Dieu!
9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
Car voici, tes ennemis, Seigneur, voici, tes ennemis périssent, tous ceux qui font le mal, sont dissipés.
10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
Mais tu relèves mon front, comme celui des taureaux, je suis arrosé d'une huile nouvelle;
11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
mes adversaires réjouissent mes regards, et la chute de mes méchants ennemis flatte mon oreille.
12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
Le juste verdit comme le palmier, il croît comme un cèdre au Liban.
13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
Planté dans la maison de l'Éternel, il prospère dans les parvis de notre Dieu,
14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
et pousse encore des jets dans la vieillesse même; il est plein de sève, et son feuillage est épais;
15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
pour proclamer que l'Éternel est juste, qu'il est mon rocher, et ne fait rien d'inique.
