Zsoltárok 92
1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
Virsi, sapatinpäivä-laulu. Hyvä on Herraa kiittää ja veisata kiitosta sinun nimellesi, sinä Korkein,
2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
aamulla julistaa sinun armoasi ja yön tullen sinun totuuttasi
3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
kymmenkielisillä soittimilla ja harpuilla, kannelta soittaen.
4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
Sillä sinä ilahutat minua, Herra, töilläsi; minä riemuitsen sinun kättesi teoista.
5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
Kuinka suuret ovat sinun tekosi, Herra! Sinun ajatuksesi ovat ylen syvät.
6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
Järjetön mies ei tätä ymmärrä, eikä sitä älyä tomppeli.
7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
Kun jumalattomat rehottavat niinkuin ruoho ja väärintekijät kaikki kukoistavat, on se heidän ikuiseksi häviöksensä.
8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
Mutta sinä, Herra, olet korkea iankaikkisesti.
9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
Sillä katso, sinun vihollisesi, Herra, katso, sinun vihollisesi hukkuvat, kaikki väärintekijät joutuvat hajallensa.
10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
Mutta minun sarveni sinä kohotat kuin villihärän sarvet; minut voidellaan tuoreella öljyllä.
11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
Ja iloiten minun silmäni katsovat vainoojiani, minun korvani kuulevat noista pahoista, jotka ovat nousseet minua vastaan.
12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
Vanhurskas viheriöitsee kuin palmupuu, hän kasvaa kuin Libanonin setri.
13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
He ovat istutetut Herran huoneeseen, he viheriöitsevät meidän Jumalamme kartanoissa.
14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Vielä vanhuudessaan he tekevät hedelmää, ovat mehevät ja vihannat
15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
ja julistavat, että Herra on vanhurskas, hän, minun kallioni, ja ettei hänessä vääryyttä ole.
