< Zsoltárok 92 >
1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
Psalmo-kanto por la tago sabata. Bone estas glori la Eternulon Kaj prikanti Vian nomon, ho Plejaltulo;
2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
Rakonti matene pri Via boneco Kaj nokte pri Via fideleco,
3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
Sur dekkorda instrumento kaj sur psaltero, Per solenaj sonoj de harpo.
4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
Ĉar Vi ĝojigis min, ho Eternulo, per Viaj agoj; La farojn de Viaj manoj mi prikantos.
5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
Kiel grandaj estas Viaj faroj, ho Eternulo! Tre profundaj estas Viaj pensoj.
6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
Malklerulo ne scias, Kaj malsaĝulo tion ne komprenas.
7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
Kiam malvirtuloj verdestas kiel herbo Kaj ĉiuj malbonaguloj floras, Tio kondukas al ilia ekstermiĝo por eterne.
8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
Kaj Vi estas alta eterne, ho Eternulo.
9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
Ĉar jen Viaj malamikoj, ho Eternulo, Jen Viaj malamikoj pereas, Diskuras ĉiuj malbonaguloj.
10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
Sed mian kornon Vi altigas kiel la kornon de bubalo; Mi estas oleita per freŝa oleo.
11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
Kaj mia okulo rigardas miajn malamikojn; Pri la malbonaguloj, miaj kontraŭuloj, aŭdas miaj oreloj.
12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
Virtulo verdestas, kiel palmo, Staras alte, kiel cedro sur Lebanon.
13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
Plantitaj en la domo de la Eternulo, Ili verdestas en la kortoj de nia Dio.
14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Ili floras ankoraŭ en la maljuneco, Estas sukplenaj kaj freŝaj,
15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
Por sciigi, ke la Eternulo estas justa, Mia fortikaĵo, kaj ne ekzistas en Li maljusteco.