< Zsoltárok 92 >
1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
En Salme. En Sang for Sabbatsdagen.
2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
Det er godt at takke HERREN, lovsynge dit Navn, du Højeste,
3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
ved Gry forkynde din Naade, om Natten din Trofasthed
4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
til tistrenget Lyre, til Harpe, til Strengeleg paa Citer!
5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
Thi ved dit Værk har du glædet mig, HERRE, jeg jubler over dine Hænders Gerning.
6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
Hvor store er dine Gerninger, HERRE, dine Tanker saare dybe!
7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
Taaben fatter det ikke, Daaren skønner ej sligt.
8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
Spirer de gudløse end som Græsset, blomstrer end alle Udaadsmænd, er det kun for at lægges øde for stedse,
9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
men du er ophøjet for evigt, HERRE.
10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
Thi se, dine Fjender, HERRE, se, dine Fjender gaar under, alle Udaadsmænd spredes!
11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
Du har løftet mit Horn som Vildoksens, kvæget mig med den friskeste Olie;
12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
det fryder mit Øje at se mine Fjender, mit Øre at høre mine Avindsmænd.
13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
De retfærdige grønnes som Palmen, vokser som Libanons Ceder;
14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
plantet i HERRENS Hus grønnes de i vor Guds Forgaarde;
15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
selv graanende bærer de Frugt, er friske og fulde af Saft for at vidne, at HERREN er retvis, min Klippe, hos hvem ingen Uret findes.