< Zsoltárok 91 >

1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
Zaupajoč v zavetji Najvišjega, v senci Vsemogočnega neprestano prenočujoč
2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
Pravim: V Gospodu je pribežališče moje in grad moj; Bog moj je, kateremu zaupam.
3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
Ker on te bode rešil iz zanke tičarjeve, iz kuge pogubne.
4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
S perotjo svojo te bode branil, ko bodeš pribežal pod peroti njegove; ščit in bran je zvestoba njegova.
5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
Ne boj se nočnega strahú, pušice, ki leta podnevi;
6 A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
Pogube, ki lazi v temi, ne kuge, ki razsaja o poludné.
7 Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
Pade jih na eni strani tvoji tisoč, in desetkrat tisoč na desni tvoji, k tebi ne pride.
8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
Samo z očmi Svojimi bodeš pogledal in videl bodeš grešnikov povračilo.
9 Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
Ko bodeš ti Gospoda, Boga pribežališča mojega, Najvišjega postavil za prebivališče svoje,
10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
Ne bode priložnosti, da te zadene húdo, in šiba se ne približa tvojemu šatoru.
11 Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
Ker angelom svojim bode zapovedal zate, da te hranijo po vseh potih tvojih;
12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
Držé te z obema rokama, da ne zadeneš z nogo svojo ob kamen.
13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
Po divjem levu bodeš hodil in po kači, teptal bodeš leva mladiča in zmaja.
14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
"Ker je proti meni nagnen v ljubezni (pravi Bog), zato ga bodem otél; na višavo ga bodem postavil, ker pozna, ime moje.
15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
Kakor hitro me zakliče, uslišim ga; na strani mu bodem v stiski; otel ga bodem in počastil.
16 Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
Nasitil ga bodem z dolgostjo lét, storil bodem, da uživa blaginjo mojo."

< Zsoltárok 91 >