< Zsoltárok 91 >
1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
Den som sit i gøymsla hjå den Høgste, den som bur i skuggen hjå den Allmegtige,
2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
han segjer til Herren: «Mi livd og mi borg, min Gud som eg set mi lit til.»
3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
For han frelser deg frå snara til fuglefangaren, frå tynande sott.
4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
Med sine fjører løyner han deg, og under hans vengjer finn du livd; skjold og vern er hans truskap.
5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
Du skal ikkje ræddast for skræmsl um natti, for pil som flyg um dagen,
6 A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
for pest som fer fram i myrker, for sott som tyner um middagen.
7 Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
Um tusund fell attmed sida di, og ti tusund attmed di høgre hand, so skal det ikkje nå til deg.
8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
Du skal berre skoda det med augo dine, og sjå korleis dei ugudlege fær si løn.
9 Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
«For du, Herre, er mi livd, » segjer du. Den Høgste hev du gjort til din bustad.
10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
Inkje vondt skal timast deg, og ingi plåga skal koma nær til ditt tjeld.
11 Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
For han skal bjoda sine englar um deg, at dei skal vara deg på alle dine vegar.
12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
Dei skal bera deg på hender, so du ikkje skal støyta foten din på nokon stein.
13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
På løva og eiterorm skal du treda, du skal trakka ned ungløvor og drakar.
14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
«Av di han heng fast ved meg, vil eg fria honom ut; eg vil frelsa honom, av di han kjenner mitt namn.
15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
Han skal kalla på meg, og eg skal svara honom, eg er med honom i naud, eg vil fria honom ut og føra honom til æra.
16 Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
Med eit langt liv vil eg metta honom og lata honom sjå mi frelsa.»