Zsoltárok 91

1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

I mpimoneñe am-pipalira’ i Andindimoneñeiy, ty hitoetse añ’alo’ i El-Sadai ao,

2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!

Hanoako ty hoe t’Iehovà: Ty fiampirako, ty rova fitsolohako, i Andrianañahare fiatoakoy.

3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.

Ie ty mpañaha azo boak’ am-bitsom-pamandri-boroñe ao, naho boak’ amy biloka mahahomakey.

4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.

Haholonkolo’e am-bolon-ela’e ao irehe, ambane’ o ela’eo ty hipalira’o; fikalan-defo naho fikala-meso ty hatò’e.

5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;

Tsy hahahembañ’ azo ty hetraketrak’ an-kaleñe, ndra ty ana-pale mihirirìñe an-tariñandroke.

6 A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.

Ndra ty kiria mitingañe añ’ieñe ao ndra ty angorosy mamotsake naho antoandro.

7 Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.

Arivo ty mete hikorovok’ añ’ ila’o eo, le rai-ale ty am-pitàn-kavana’o eo, f’ie tsy hitotok’ azo.

8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!

O fihaino’oo avao ro hisamba, hahaisake ty ­fandilovañe o lo-tserekeo.

9 Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

Amy te Iehovà, fitsolohako, i Andindimoneñey, ty nanoe’o fimoneñañe,

10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

Tsy hidoiñe ama’o ty hankàñe, tsy hitotofan-angorosy ty akiba’o,

11 Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.

Fa hafanto’e ama’o o anjeli’eo, hañambeñe azo amo lia’o iabio;

12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.

hañotrotroa’e am-pità’e ao, tsy mone hadasi’o ami’ty vato ty fandia’o.

13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.

Ho lià’o ty liona naho ty fandrefeala; ho hitsakitsahe’o ambanem-pandia’o eo ty liona-tora’e naho i mereñey.

14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!

Kanao ifahara’e koko, ho hahako, havotrako an-kaboañe ey amy te fohi’e ty añarako.

15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.

Ho kanjie’e, le ho toiñeko; hindrezako te am-poheke, ho votsorako vaho ho tolorako asiñe.

16 Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

Heneñeko halava’ havelon-dre; vaho hampahaoniñeko aze ty fandrombahako.