Zsoltárok 91
1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
Kas sēž tā Visuaugstākā patvērumā un mīt tā Visuvarenā ēnā,
2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
Tas saka uz To Kungu: mana cerība un mana stipra pils, mans Dievs, uz ko es paļaujos.
3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
Jo Viņš tevi glābj no mednieka valgiem, no kaitīgā mēra.
4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
Viņš tevi sedz Saviem spārniem, un apakš Viņa spārniem tu esi glābts; Viņa patiesība ir par apsegu un par priekšturamām bruņām,
5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
Ka tev nav ko bīties no nakts baidekļiem, no bultām, kas dienā skraida,
6 A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
No mēra, kas tumsā lien, no sērgas, kas dienas vidū samaitā.
7 Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
Jebšu tūkstoši krīt tev sānis, un desmit tūkstoši pie tavas labās rokas, taču tevi neaizņems.
8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
Tiešām, ar savām acīm tu uzlūkosi un redzēsi, kā bezdievīgiem top atmaksāts.
9 Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
Tu, Kungs, esi mans patvērums! To Visuaugstāko tu esi licis par savu stiprumu.
10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
Ļaunums tev neuzies, un pie tava dzīvokļa mokas nepiestāsies.
11 Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
Jo Viņš Saviem eņģeļiem par tevi pavēlēs, tevi pasargāt uz visiem taviem ceļiem.
12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
Tie tevi uz rokām nesīs, ka tu savu kāju pie akmens nepiedauzīsi.
13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
Pār lauvām un odzēm tu kāpsi un samīsi jaunos lauvas un pūķus.
14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
„Viņš tveras pie Manis, un Es viņu izglābšu; Es viņu paaugstināšu, jo viņš pazīst Manu vārdu.
15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
Viņš Mani piesauc, un Es viņu paklausīšu. Es viņam klāt esmu bēdās, Es viņu gribu izraut un viņu pagodināt.
16 Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
Ar ilgu dzīvošanu Es viņu gribu paēdināt un viņam parādīt Savu pestīšanu“.
