Zsoltárok 91

1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

Laus cantici David. [Qui habitat in adjutorio Altissimi, in protectione Dei cæli commorabitur.

2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!

Dicet Domino: Susceptor meus es tu, et refugium meum; Deus meus, sperabo in eum.

3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.

Quoniam ipse liberavit me de laqueo venantium, et a verbo aspero.

4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.

Scapulis suis obumbrabit tibi, et sub pennis ejus sperabis.

5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;

Scuto circumdabit te veritas ejus: non timebis a timore nocturno;

6 A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.

a sagitta volante in die, a negotio perambulante in tenebris, ab incursu, et dæmonio meridiano.

7 Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.

Cadent a latere tuo mille, et decem millia a dextris tuis; ad te autem non appropinquabit.

8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!

Verumtamen oculis tuis considerabis, et retributionem peccatorum videbis.

9 Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

Quoniam tu es, Domine, spes mea; Altissimum posuisti refugium tuum.

10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

Non accedet ad te malum, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo.

11 Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.

Quoniam angelis suis mandavit de te, ut custodiant te in omnibus viis tuis.

12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.

In manibus portabunt te, ne forte offendas ad lapidem pedem tuum.

13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.

Super aspidem et basiliscum ambulabis, et conculcabis leonem et draconem.

14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!

Quoniam in me speravit, liberabo eum; protegam eum, quoniam cognovit nomen meum.

15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.

Clamabit ad me, et ego exaudiam eum; cum ipso sum in tribulatione: eripiam eum, et glorificabo eum.

16 Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

Longitudine dierum replebo eum, et ostendam illi salutare meum.]