Zsoltárok 91
1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –
2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.
3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.
4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.
5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;
6 A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.
7 Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.
8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.
9 Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.
10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;
11 Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.
12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.
13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.
14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.
15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.
16 Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.
