Zsoltárok 91

1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

Den, der sidder i den Højestes Skjul og dvæler i den Almægtiges Skygge,

2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!

siger til HERREN: Min Tilflugt, min Klippeborg, min Gud, paa hvem jeg stoler.

3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.

Thi han frier dig fra Fuglefængerens Snare, fra ødelæggende Pest;

4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.

han dækker dig med sine Fjedre, under hans Vinger finder du Ly, hans Trofasthed er Skjold og Værge.

5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;

Du frygter ej Nattens Rædsler, ej Pilen, der flyver om Dagen,

6 A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.

ej Pesten, der sniger i Mørke, ej Middagens hærgende Sot.

7 Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.

Falder end tusinde ved din Side, ti Tusinde ved din højre Haand, til dig naar det ikke hen;

8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!

du ser det kun med dit Øje, er kun Tilskuer ved de gudløses Straf;

9 Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

(thi du, HERRE, er min Tilflugt) den Højeste tog du til Bolig.

10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

Der times dig intet ondt, dit Telt kommer Plage ej nær;

11 Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.

thi han byder sine Engle at vogte dig paa alle dine Veje;

12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.

de skal bære dig paa deres Hænder, at du ikke skal støde din Fod paa nogen Sten;

13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.

du skal træde paa Slanger og Øgler, trampe paa Løver og Drager.

14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!

»Da han klynger sig til mig, frier jeg ham ud, jeg bjærger ham, thi han kender mit Navn;

15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.

kalder han paa mig, svarer jeg ham, i Trængsel er jeg hos ham, jeg frier ham og giver ham Ære;

16 Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

med et langt Liv mætter jeg ham og lader ham skue min Frelse!«