Zsoltárok 91

1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

Den, som bor i den Højestes Skjul, han skal blive om Natten i den Almægtiges Skygge.

2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!

Jeg siger til Herren: Du er min Tillid og min Befæstning, min Gud, paa hvem jeg forlader mig.

3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.

Thi han skal fri dig fra Fuglefængerens Snare, fra Fordærvelsens Pest.

4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.

Han skal dække dig med sine Vingefjedre, og du skal finde Ly under hans Vinger; hans Sandhed er Skjold og Panser.

5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;

Du skal ikke frygte for Rædselen om Natten, for Pilen, som flyver om Dagen,

6 A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.

for Pest, som farer frem i Mørket, for Sot, som raser om Middagen.

7 Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.

Om tusinde falde ved din Side og ti Tusinde ved din højre Haand, skal det dog ikke komme nær til dig.

8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!

Du skal kun skue det med dine Øjne, og se, hvorledes der betales de ugudelige.

9 Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

— Thi du, Herre! er min Tillid; — den Højeste har du gjort til din Bolig.

10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

Dig skal intet ondt vederfares, og der skal ingen Plage komme nær til dit Telt.

11 Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.

Thi han skal befale sine Engle om dig at bevare dig paa alle dine Veje.

12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.

De skulle bære dig paa Hænderne, at du ikke skal støde din Fod paa nogen Sten.

13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.

Paa Løve og Øgle skal du træde, du skal nedtræde den unge Løve og Dragen.

14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!

„Efterdi han har holdt sig til mig, saa vil jeg udfri ham; jeg vil ophøje ham; thi han kender mit Navn.

15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.

Han skal paakalde mig, og jeg vil bønhøre ham, jeg er hos ham i Nød, jeg vil fri ham og herliggøre ham.

16 Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

Jeg vil mætte ham med et langt Liv og lade ham se min Frelse.‟