Zsoltárok 90
1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
Gospod, ti si bil naše bivališče za vse rodove.
2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
Preden so bile rojene gore, oziroma kadarkoli si oblikoval zemljo in zemeljski [krog], celo od večnosti do večnosti, si ti Bog.
3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
Človeka obračaš k uničenju in praviš: »Vrnite se, vi človeški otroci.«
4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
Kajti tisoč let v tvojem pogledu je samo kakor včerajšnji dan, ki je minil in kakor straža v noči.
5 Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
Odnašaš jih proč kakor s poplavo; oni so kakor spanec. Zjutraj so podobni travi, ki raste.
6 Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
Zjutraj cveti in raste, zvečer je odrezana in ovene.
7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
Kajti použiti smo s tvojo jezo in s tvojim besom smo zbegani.
8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
Predse si postavil naše krivičnosti, naše skrite grehe v svetlobo svojega obličja.
9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
Kajti vsi naši dnevi so minili v tvojem besu. Svoja leta smo preživeli kakor zgodbo, ki je povedana.
10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
Dni naših let je sedemdeset let in če jih je zaradi razloga moči osemdeset let, je vendarle njihova moč trud in bridkost, kajti to je kmalu odrezano in mi odletimo.
11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Kdo pozna moč tvoje jeze? Celó glede na tvoj strah, tak je tvoj bes.
12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
Zaradi tega nas uči šteti naše dneve, da bomo svoja srca lahko posvetili modrosti.
13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
Vrni se, oh Gospod, doklej? To naj te pokesa glede tvojih služabnikov.
14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
Oh zgodaj nas nasiti s svojim usmiljenjem, da se bomo lahko veselili in bomo veseli vse naše dni.
15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
Stôri nas vesele glede na dneve, v katerih si nas prizadel in leta, v katerih smo videli zlo.
16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
Naj se tvoje delo pokaže tvojim služabnikom in tvoja slava njihovim otrokom.
17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
Nad nami pa naj bo lepota Gospoda, našega Boga. Utrdi delo naših rok nad nami; da, delo naših rok, utrdi ga.
