Zsoltárok 90

1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

Oratio Moysi hominis Dei. Domine, refugium factus es nobis: a generatione in generationem.

2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

Priusquam montes fierent, aut formaretur terra, et orbis: a sæculo et usque in sæculum tu es Deus.

3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

Ne avertas hominem in humilitatem: et dixisti: Convertimini filii hominum.

4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.

Quoniam mille anni ante oculos tuos, tamquam dies hesterna, quæ præteriit, Et custodia in nocte,

5 Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;

quæ pro nihilo habentur, eorum anni erunt.

6 Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

Mane sicut herba transeat, mane floreat, et transeat: vespere decidat, induret, et arescat.

7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus.

8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.

Posuisti iniquitates nostras in conspectu tuo: sæculum nostrum in illuminatione vultus tui.

9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

Quoniam omnes dies nostri defecerunt: et in ira tua defecimus. Anni nostri sicut aranea meditabuntur:

10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

dies annorum nostrorum in ipsis, septuaginta anni. Si autem in potentatibus octoginta anni: et amplius eorum, labor et dolor. Quoniam supervenit mansuetudo: et corripiemur.

11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

Quis novit potestatem iræ tuæ: et præ timore tuo iram tuam

12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

dinumerare? Dexteram tuam sic notam fac: et eruditos corde in sapientia.

13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

Convertere Domine usquequo? et deprecabilis esto super servos tuos.

14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.

Repleti sumus mane misericordia tua: et exultavimus, et delectati sumus omnibus diebus nostris.

15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

Lætati sumus pro diebus, quibus nos humiliasti: annis, quibus vidimus mala.

16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.

Respice in servos tuos, et in opera tua: et dirige filios eorum.

17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

Et sit splendor Domini Dei nostri super nos, et opera manuum nostrarum dirige super nos: et opus manuum nostrarum dirige.