Zsoltárok 90

1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

Ein Gebet Moses, des Mannes Gottes. / Adonái, du bist uns Zuflucht gewesen in allen Geschlechtern.

2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

Eh Berge entstanden, / Eh Erd und Weltkreis geschaffen wurden, / Warst du schon da, o Gott; / Ja, von Ewigkeit bist du und bleibst in Ewigkeit.

3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

Du wandeltest die Sterblichen in Staub / Und sprachst: "Kehrt wieder, ihr Menschenkinder!"

4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.

Denn in deinen Augen sind tausend Jahre / Wie der gestrige Tag, wenn er entschwindet, / Wie eine Wache in der Nacht.

5 Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;

Du hast sie weggeschwemmt wie Morgenschlaf. / Sie glichen dem sprossenden Gras:

6 Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

Am Morgen blüht es und sprosset neu, / Am Abend schneidet man's, und es verdorrt.

7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Denn geschwunden sind wir durch deinen Zorn, / Hinweggeschreckt durch deinen Grimm.

8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.

Du hast unsre Sünde vor dich gestellt, / Unser heimlich Tun in das helle Licht, / Das von deinem Antlitz strahlet.

9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

So sind all unsre Tage dahingefahren durch deinen Zorn, / Unsre Jahre haben wir zugebracht / Wie einen flüchtigen Gedanken.

10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

Unsre Lebenszeit — bei ihnen währet sie siebzig Jahr, / Und haben sie starke Lebenskraft, so sind es achtzig Jahr. / Und was sie mit Stolz erfüllte, das war nur Mühsal und Unglück. / Denn schnell ist's enteilt — wir flogen!

11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

Doch wer erkennt deines Zornes Gewalt / Und deinen Grimm, indem man dich fürchtet?

12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

So lehr uns denn unsre Tage zählen, / Damit wir gewinnen ein weises Herz!

13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

Wende dich, Jahwe (von deinem Zorn)! / Wie lange noch (soll er währen)? / Erbarme dich deiner Knechte!

14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.

Füll uns am Morgen mit deiner Gnade, / So wollen wir all unsre Lebenstage / Jubeln und fröhlich sein!

15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

Erfreu uns so lange, wie du uns gebeugt, / So viel Jahre wir Unglück geschaut!

16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.

Deinen Knechten erscheine dein herrliches Tun / Und deine Hoheit ihren Kindern!

17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

Jahwes, unsers Gottes, Huld walte über uns, / Ja, fördre das Werk unsrer Hände!