Zsoltárok 90
1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
Prière de Moïse, homme de Dieu. Seigneur, tu as été notre demeure de génération en génération.
2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
Avant que les montagnes soient nées et que tu aies formé la terre et le monde, d’éternité en éternité tu es Dieu.
3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
Tu fais retourner l’homme jusqu’à la poussière, et tu dis: Retournez, fils des hommes.
4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
Car 1 000 ans, à tes yeux, sont comme le jour d’hier quand il est passé, et comme une veille dans la nuit.
5 Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
Comme un torrent tu les emportes; ils sont comme un sommeil, – au matin, comme l’herbe qui reverdit:
6 Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
Au matin, elle fleurit et reverdit; le soir on la coupe, et elle sèche.
7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
Car nous sommes consumés par ta colère, et nous sommes épouvantés par ta fureur.
8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
Tu as mis devant toi nos iniquités, devant la lumière de ta face nos [fautes] cachées.
9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
Car tous nos jours s’en vont par ta grande colère; nous consumons nos années comme une pensée.
10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
Les jours de nos années montent à 70 ans, et si, à cause de la vigueur, ils vont à 80 ans, leur orgueil encore est peine et vanité; car [notre vie] s’en va bientôt, et nous nous envolons.
11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Qui connaît la force de ta colère, et, selon ta crainte, ton courroux?
12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
Enseigne-nous ainsi à compter nos jours, afin que nous en acquérions un cœur sage.
13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
Éternel! retourne-toi. – Jusques à quand? – Et repens-toi à l’égard de tes serviteurs.
14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
Rassasie-nous, au matin, de ta bonté; et nous chanterons de joie, et nous nous réjouirons tous nos jours.
15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
Réjouis-nous selon les jours où tu nous as affligés, selon les années où nous avons vu des maux.
16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
Que ton œuvre apparaisse à tes serviteurs, et ta majesté à leurs fils.
17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
Et que la gratuité du Seigneur, notre Dieu, soit sur nous; et établis sur nous l’œuvre de nos mains: oui, l’œuvre de nos mains, établis-la.
