Zsoltárok 90
1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
“BOOK IV. A prayer of Moses, the man of God.” LORD! thou hast been our dwelling-place In all generations!
2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
Before the mountains were brought forth, Or ever thou hadst formed the earth and the world, Even from everlasting to everlasting thou art God!
3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
But man thou turnest again to dust, And sayst, “Return, ye children of men!”
4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
For a thousand years are, in thy sight, As yesterday when it is past, And as a watch in the night.
5 Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
Thou carriest him away as with a flood; He is a dream; In the morning he springeth up like grass,
6 Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
Which flourisheth and shooteth up in the morning, And in the evening is cut down, and withered.
7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
For we are consumed by thine anger, And by thy wrath are we destroyed.
8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
Thou settest our iniquities before thee, Our secret sins in the light of thy countenance.
9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
By reason of thine anger all our days vanish away; We spend our years like a thought.
10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
The days of our life are threescore years and ten, And, by reason of strength, may be fourscore years: Yet is the pride of them weariness and sorrow; For it vanisheth swiftly, and we fly away.
11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Yet who attendeth to the power of thine anger? Who with due reverence regardeth thine indignation?
12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
Teach us so to number our days, That we may apply our hearts to wisdom!
13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
Desist, O LORD! How long—? Have compassion upon thy servants!
14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
Satisfy us speedily with thy mercy, That we may rejoice and be glad all our days!
15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
Make us glad according to the time in which thou hast afflicted us; According to the years in which we have seen adversity!
16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
Let thy deeds be known to thy servants, And thy glory to their children!
17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
Let the favor of the LORD our God be upon us, And establish for us the work of our hands; Yea, the work of our hands, establish thou it!
