< Zsoltárok 90 >

1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
BOOK FOURTH: “A prayer of Moses the man of God.” Lord, a place of refuge hast thou been unto us in all generations.
2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
Before yet the mountains were brought forth, or thou hadst ever produced the earth and the world, even from everlasting to everlasting, thou art God.
3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
Thou turnest man to contrition, and sayest, Return ye children of men.
4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
For a thousand years are in thy eyes but as the yesterday when it is past, and as a watch in the night.
5 Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
Thou carriest them away as with a flood; they are as a sleep: in the morning [they grow] like the grass which changeth.
6 Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
In the morning it blossometh, and is changed: in the evening it is mowed off, and withereth.
7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
For [thus] are we consumed by thy anger, and by thy fury are we terrified.
8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
Thou hast set our iniquities before thee, our concealed sins before the light of thy countenance.
9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
For all our days are passed away in thy wrath: we consume our years like a word that is spoken.
10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
The days of our years in this life are seventy years; and if by uncommon vigor they be eighty, yet is their greatness trouble and mishap; for it soon hasteneth off, and we fly away.
11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Who knoweth the strength of thy anger, and thy wrath which is like the fear of thee?
12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
Let us then know how to number our days, that we may obtain a heart endowed with wisdom.
13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
Return, O Lord, how long yet? and bethink thee concerning thy servants.
14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
O satisfy us in the morning with thy kindness, that we may be glad and rejoice throughout all our days.
15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
Cause us to rejoice as many days as those wherein thou hast afflicted us, the years wherein we have seen unhappiness.
16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
Let thy act be visible on thy servants, and thy majesty over their children.
17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
And may the beauty of the Lord our God be upon us; and the work of our hands do thou firmly establish upon us: yea, the work of our hands—firmly establish thou it.

< Zsoltárok 90 >