Zsoltárok 90
1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
BOOK IV A Prayer of Moses the man of God. Lord, Thou hast been our dwelling-place in all generations.
2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
Before the mountains were brought forth, or ever Thou hadst formed the earth and the world, even from everlasting to everlasting, Thou art God.
3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
Thou turnest man to contrition; and sayest: 'Return, ye children of men.'
4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
For a thousand years in Thy sight are but as yesterday when it is past, and as a watch in the night.
5 Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
Thou carriest them away as with a flood; they are as a sleep; in the morning they are like grass which groweth up.
6 Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
In the morning it flourisheth, and groweth up; in the evening it is cut down, and withereth.
7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
For we are consumed in Thine anger, and by Thy wrath are we hurried away.
8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
Thou hast set our iniquities before Thee, our secret sins in the light of Thy countenance.
9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
For all our days are passed away in Thy wrath; we bring our years to an end as a tale that is told.
10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
The days of our years are threescore years and ten, or even by reason of strength fourscore years; yet is their pride but travail and vanity; for it is speedily gone, and we fly away.
11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Who knoweth the power of Thine anger, and Thy wrath according to the fear that is due unto Thee?
12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
So teach us to number our days, that we may get us a heart of wisdom.
13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
Return, O LORD; how long? And let it repent Thee concerning Thy servants.
14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
O satisfy us in the morning with Thy mercy; that we may rejoice and be glad all our days.
15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
Make us glad according to the days wherein Thou hast afflicted us, according to the years wherein we have seen evil.
16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
Let Thy work appear unto Thy servants, and Thy glory upon their children.
17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
And let the graciousness of the Lord our God be upon us; establish Thou also upon us the work of our hands; yea, the work of our hands establish Thou it.
