Zsoltárok 90
1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
En Bøn af den Guds Mand Moses. Herre, du var vor Bolig Slægt efter Slægt.
2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
Førend Bjergene fødtes og Jord og Jorderig blev til, fra Evighed til Evighed er du, o Gud!
3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
Mennesket gør du til Støv igen, du siger: »Vend tilbage, I Menneskebørn!«
4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
Thi tusind Aar er i dine Øjne som Dagen i Gaar, der svandt, som en Nattevagt.
5 Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
Du skyller dem bort, de bliver som en Søvn. Ved Morgen er de som Græsset, der gror;
6 Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
ved Morgen gror det og blomstrer, ved Aften er det vissent og tørt.
7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
Thi ved din Vrede svinder vi hen, og ved din Harme forfærdes vi.
8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
Vor Skyld har du stillet dig for Øje, vor skjulte Brøst for dit Aasyns Lys.
9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
Thi alle vore Dage glider hen i din Vrede, vore Aar svinder hen som et Suk.
10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
Vore Livsdage er halvfjerdsindstyve Aar, og kommer det højt, da firsindstyve. Deres Herlighed er Møje og Slid, thi hastigt gaar det, vi flyver af Sted.
11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Hvem fatter din Vredes Vælde, din Harme i Frygt for dig!
12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
At tælle vore Dage lære du os, saa vi kan faa Visdom i Hjertet!
13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
Vend tilbage, HERRE! Hvor længe! Hav Medynk med dine Tjenere;
14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
mæt os aarle med din Miskundhed, saa vi kan fryde og glæde os alle vore Dage.
15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
Glæd os det Dagetal, du ydmyged os, det Aaremaal, da vi led ondt!
16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
Lad dit Værk aabenbares for dine Tjenere og din Herlighed over deres Børn!
17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
HERREN vor Guds Livsalighed være over os! Og frem vore Hænders Værk for os, ja frem vore Hænders Værk!
