< Zsoltárok 90 >
1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
Pag-ampo ni Moises ang tawo sa Dios. O Ginoo, ikaw ang among dalangpanan sa tanang kaliwatan.
2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
Sa wala pa namugna ang kabukiran, o sa imong pagmugna sa yuta ug sa kalibotan, gikan sa kahangtoran hangtod sa walay kataposan, ikaw ang Dios.
3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
Gibalik mo ang tawo sa abog, ug miingon ka, “Balik kamo nga mga kaliwat sa katawhan.”
4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
Kay ang liboan ka mga katuigan sa imong panan-aw sama sa kagahapon sa dihang kini molabay, ug sama sa pagtukaw sa kagabhion.
5 Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
Gibanlas mo (sila) pinaagi sa baha ug (sila) nahinanok; sa kabuntagon sama (sila) sa sagbot nga moturok.
6 Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
Sa pagkabuntag molabong kini ug motubo; sa pagkagabii mangalaya kini ug mauga.
7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
Sa pagkatinuod, gilamoy kami sa imong kasuko, ug nalisang kami sa imong kaligutgot.
8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
Imong gibutang ang among mga kasal-anan diha sa imong atubangan, ang among tinagong mga sala diha sa kahayag sa imong presensiya.
9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
Ang among kinabuhi mahanaw sa imong kaligutgot; ang among katuigan matapos dayon sama sa usa ka panghupaw.
10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
Ang among katuigan 70, o 80 kung kami himsog; apan bisan ang among labing maayo nga katuigan mga napuno sa kasakit ug kagul-anan. Oo, molabay dayon kini, ug kami mangahanaw.
11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Kinsa man ang nasayod sa kadako sa imong kasuko, ug sa imong kaligutgot nga sama sa kahadlok kanimo?
12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
Busa tudloi kami nga matngonan ang among kinabuhi aron nga magkinabuhi kami nga maalamon.
13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
Balik Yahweh! Hangtod kanus-a ba kini? Kaluy-i ang imong mga sulugoon.
14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
Sa kabuntagon tagbawa kami sa imong pagkamatinud-anon sa kasabotan aron nga magmaya kami ug magmalipayon sa tanang namong mga adlaw.
15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
Lipaya kami sumala sa mga adlaw nga imo kaming gisakit ug sa mga tuig nga nakasinati kami ug kalisdanan.
16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
Tugoti ang imong mga sulugoon nga makakita sa imong buhat, ug tugoti ang among mga anak nga makakita sa imong kahalangdon.
17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
Hinaot nga maania kanamo ang pabor sa Ginoo nga among Dios; palamboa ang buhat sa among mga kamot; palamboa gayod ang buhat sa among mga kamot.