Zsoltárok 9
1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
Ki he Takimuʻa ʻi he Muti-Lapeni, ko e Saame ʻa Tevita. Te u fakafetaʻi kiate koe, ʻE Sihova, ʻaki hoku loto kotoa; te u fakahā atu hoʻo ngāue fakaofo kotoa pē.
2 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
Te u fiefia mo nekeneka ʻiate koe: te u hiva fakamālō ki ho huafa, ʻa koe ʻoku ke māʻolunga lahi taha pe.
3 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
Pea ka foki kimui hoku ngaahi fili, te nau hinga ʻo ʻauha ʻi ho fofonga.
4 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
He naʻa ke langomia ʻeku totonu mo ʻeku ngāue; naʻa ke nofo ʻi he nofoʻa, ʻo fakamaau ʻi he māʻoniʻoni.
5 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
Kuo ke valoki ʻae hiteni, kuo ke fakaʻauha ʻae angakovi, kuo ke tāmateʻi honau hingoa ke taʻengata pea taʻengata.
6 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
Kuo hoko ke ngata ʻaupito ʻae ngaahi fakaʻauha ʻoe fili: pea ko honau ngaahi kolo kuo ke fakaʻauha; kuo ʻauha mo kinautolu honau fakamanatu.
7 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
Ka ʻe moʻui maʻuaipē ʻa Sihova: kuo ne teuʻi hono ʻafioʻanga ki he fakamaau.
8 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
Pea te ne fakamaau ʻa māmani ʻi he māʻoniʻoni, ʻe ʻatu ʻe ia ʻae fakamaau ki he kakai ʻi he angatonu.
9 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
Pea ko e hūfanga foki ʻa Sihova ki he mamahi, ko e kalofanga ʻi he ngaahi ʻaho fakamamahi.
10 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
Pea ko kinautolu ʻoku ʻilo ki ho huafa te nau falala kiate koe: he ko koe, ʻE Sihova, naʻe ʻikai te ke siʻaki ʻakinautolu ʻoku kumi kiate koe.
11 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
Hiva fakafetaʻi kia Sihova, ʻaia ʻoku ʻafio ʻi Saione: fakahā ʻi he ʻao ʻoe kakai ʻene ngaahi ngāue.
12 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
ʻOka ne ka ʻeke ki he toto, ʻoku ne manatuʻi ʻakinautolu: ʻoku ʻikai te ne fakangalongaloʻi ʻae tangi ʻae angavaivai.
13 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
Ke ke ʻaloʻofa kiate au, ʻE Sihova; ʻo tokanga ki heʻeku mamahi meiate kinautolu ʻoku fehiʻa kiate au, ʻa koe ʻoku ke hiki au ki ʻolunga mei he ngaahi matapā ʻoe mate:
14 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
Koeʻuhi ke u fakahā ho ongoongolelei kotoa pē. ʻi he ngaahi matapā ʻoe taʻahine ʻo Saione: te u fiefia ʻi hoʻo fakamoʻui.
15 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
Kuo ngalo hifo ʻae hiteni ʻi he luo naʻa nau ngaohi: ʻi he tauhele naʻa nau fakalilo kuo moʻua ai honau vaʻe.
16 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
ʻOku ʻiloʻi ʻa Sihova ʻi he fakamaau ʻoku ne fai: kuo heleʻi ʻae angakovi ʻi he ngāue ʻa hono nima ʻoʻona. (Hikaione, Sila)
ʻE tekeʻi ʻae angahala ki loto heli, mo e ngaahi puleʻanga kotoa pē ʻoku fakangalongaloʻi ʻae ʻOtua. (Sheol h7585)
18 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
Koeʻuhi ʻe ʻikai ngalo maʻuaipē ʻae masiva: ʻe ʻikai ʻauha ke taʻengata ʻae ʻamanaki ʻae masiva.
19 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
Tuʻu hake, ʻE Sihova; ʻoua naʻa tuku ke mālohi ʻae tangata: tuku ke fakamaau ʻae hiteni ʻi ho ʻao.
20 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
Fakamanavahēʻi ʻakinautolu, ʻE Sihova: koeʻuhi ke ʻilo ʻe he ngaahi puleʻanga ko e tangata pē ʻakinautolu. (Sila)
