Zsoltárok 9
1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
En Psalm Davids, om den sköna, ungdomen, till att föresjunga. Jag tackar Herranom af allt hjerta, och förtäljer all din under.
2 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
Jag fröjdar mig, och är glad i dig; och lofvar ditt Namn, du Aldrahögste;
3 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
Att du mina ovänner tillbakadrifvit hafver; de äro fallne och förgångne för dig.
4 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
Ty du drifver min rätt och min sak; du sitter på stolen en rätt domare.
5 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
Du straffar Hedningarna, och förgör de ogudaktiga; deras namn utskrapar du till evig tid.
6 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
Fiendernas svärd hafva en ända; städerna hafver du omstört; deras åminnelse är förgången med dem.
7 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
Men Herren blifver evinnerliga; sin stol hafver han beredt till doms.
8 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
Och han skall döma jordenes krets rätt, och regera folket rättsinneliga.
9 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
Och Herren är dens fattigas beskärm; ett beskärm i nödene.
10 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
Derföre hoppas till dig de som ditt Namn känna; ty du förlåter icke dem som söka dig, Herre.
11 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
Lofver Herran, den i Zion bor; förkunner ibland folken hans verk.
12 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
Ty han kommer ihåg, och frågar efter deras blod; han förgäter icke de fattigas rop.
13 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
Herre, var mig nådelig; se till mitt elände ibland ovänner, du som upphäfver mig utu dödsens portom;
14 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
På det jag skall förtälja all din pris uti dottrenes Zions portom; att jag öfver dina hjelp glad vara må.
15 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
Hedningarna äro försänkte uti den grop, som de tillredt hade; deras fot är fången i nätet, som de uppställt hade.
16 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
Så förnimmer man, att Herren skaffar rätt; den ogudaktige är besnärd uti sina händers verk, genom ordet. (Sela)
Ack! att de ogudaktiga till helvetet vände vorde, och alle Hedningar, som Gud förgäta. (Sheol h7585)
18 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
Ty han skall icke så allstinges förgäta den fattiga; och de eländas hopp skall icke förtappadt varda evinnerliga.
19 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
Herre, statt upp, att menniskorna icke få öfverhandena; låt alla Hedningar för dig dömda varda.
20 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
Gif dem, Herre, en mästare, att Hedningarna måga förnimma att de menniskor äro. (Sela)
