Zsoltárok 9
1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
In finem, pro occultis filii, Psalmus David. Confitebor tibi Domine in toto corde meo: narrabo omnia mirabilia tua.
2 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
Lætabor et exultabo in te: psallam nomini tuo Altissime,
3 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
In convertendo inimicum meum retrorsum: infirmabuntur, et peribunt a facie tua.
4 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
Quoniam fecisti iudicium meum et causam meam: sedisti super thronum qui iudicas iustitiam.
5 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
Increpasti Gentes, et periit impius: nomen eorum delesti in æternum et in sæculum sæculi.
6 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
Inimici defecerunt frameæ in finem: et civitates eorum destruxisti. Periit memoria eorum cum sonitu:
7 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
et Dominus in æternum permanet. Paravit in iudicio thronum suum:
8 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
et ipse iudicabit orbem terræ in æquitate, iudicabit populos in iustitia.
9 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
Et factus est Dominus refugium pauperi: adiutor in opportunitatibus, in tribulatione.
10 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
Et sperent in te qui noverunt nomen tuum: quoniam non dereliquisti quærentes te Domine.
11 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
Psallite Domino, qui habitat in Sion: annunciate inter Gentes studia eius:
12 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
Quoniam requirens sanguinem eorum recordatus est: non est oblitus clamorem pauperum.
13 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
Miserere mei Domine: vide humilitatem meam de inimicis meis.
14 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
Qui exaltas me de portis mortis, ut annunciem omnes laudationes tuas in portis filiæ Sion.
15 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
Exultabo in salutari tuo: infixæ sunt Gentes in interitu, quem fecerunt. In laqueo isto, quem absconderunt, comprehensus est pes eorum.
16 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
Cognoscetur Dominus iudicia faciens: in operibus manuum suarum comprehensus est peccator.
Convertantur peccatores in infernum, omnes Gentes quæ obliviscuntur Deum. (Sheol h7585)
18 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
Quoniam non in finem oblivio erit pauperis: patientia pauperum non peribit in finem.
19 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
Exurge Domine, non confortetur homo: iudicentur Gentes in conspectu tuo:
20 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
Constitue Domine legislatorem super eos: ut sciant Gentes quoniam homines sunt.
