Zsoltárok 9
1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
In finem, pro occultis filii. Psalmus David. [Confitebor tibi, Domine, in toto corde meo; narrabo omnia mirabilia tua.
2 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
Lætabor et exsultabo in te; psallam nomini tuo, Altissime.
3 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
In convertendo inimicum meum retrorsum; infirmabuntur, et peribunt a facie tua.
4 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
Quoniam fecisti judicium meum et causam meam; sedisti super thronum, qui judicas justitiam.
5 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
Increpasti gentes, et periit impius: nomen eorum delesti in æternum, et in sæculum sæculi.
6 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
Inimici defecerunt frameæ in finem, et civitates eorum destruxisti. Periit memoria eorum cum sonitu;
7 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
et Dominus in æternum permanet. Paravit in judicio thronum suum,
8 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
et ipse judicabit orbem terræ in æquitate: judicabit populos in justitia.
9 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
Et factus est Dominus refugium pauperi; adjutor in opportunitatibus, in tribulatione.
10 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
Et sperent in te qui noverunt nomen tuum, quoniam non dereliquisti quærentes te, Domine.
11 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
Psallite Domino qui habitat in Sion; annuntiate inter gentes studia ejus:
12 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
quoniam requirens sanguinem eorum recordatus est; non est oblitus clamorem pauperum.
13 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
Miserere mei, Domine: vide humilitatem meam de inimicis meis,
14 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
qui exaltas me de portis mortis, ut annuntiem omnes laudationes tuas in portis filiæ Sion:
15 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
exultabo in salutari tuo. Infixæ sunt gentes in interitu quem fecerunt; in laqueo isto quem absconderunt comprehensus est pes eorum.
16 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
Cognoscetur Dominus judicia faciens; in operibus manuum suarum comprehensus est peccator.
Convertantur peccatores in infernum, omnes gentes quæ obliviscuntur Deum. (Sheol h7585)
18 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
Quoniam non in finem oblivio erit pauperis; patientia pauperum non peribit in finem.
19 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
Exsurge, Domine; non confortetur homo: judicentur gentes in conspectu tuo.
20 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
Constitue, Domine, legislatorem super eos, ut sciant gentes quoniam homines sunt.
