< Zsoltárok 9 >
1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
To the Overseer, 'On the Death of Labben.' — A Psalm of David. I confess, O Jehovah, with all my heart, I recount all Thy wonders,
2 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
I rejoice and exult in Thee, I praise Thy Name, O Most High.
3 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
In mine enemies turning backward, they stumble and perish from Thy face.
4 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
For Thou hast done my judgment and my right. Thou hast sat on a throne, A judge of righteousness.
5 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
Thou hast rebuked nations, Thou hast destroyed the wicked, Their name Thou hast blotted out to the age and for ever.
6 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
O thou Enemy, Finished have been destructions for ever, As to cities thou hast plucked up, Perished hath their memorial with them.
7 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
And Jehovah to the age abideth, He is preparing for judgment His throne.
8 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
And He judgeth the world in righteousness, He judgeth the peoples in uprightness.
9 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
And Jehovah is a tower for the bruised, A tower for times of adversity.
10 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
They trust in Thee who do know Thy name, For Thou hast not forsaken Those seeking Thee, O Jehovah.
11 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
Sing ye praise to Jehovah, inhabiting Zion, Declare ye among the peoples His acts,
12 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
For He who is seeking for blood Them hath remembered, He hath not forgotten the cry of the afflicted.
13 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
Favour me, O Jehovah, See mine affliction by those hating me, Thou who liftest me up from the gates of death,
14 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
So that I recount all Thy praise, In the gates of the daughter of Zion. I rejoice on Thy salvation.
15 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
Sunk have nations in a pit they made, In a net that they hid hath their foot been captured.
16 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
Jehovah hath been known, Judgment He hath done, By a work of his hands Hath the wicked been snared. (Meditation, Selah)
17 Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről. (Sheol )
The wicked do turn back to Sheol, All nations forgetting God. (Sheol )
18 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
For not for ever is the needy forgotten, The hope of the humble lost to the age.
19 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
Rise, O Jehovah, let not man be strong, Let nations be judged before Thy face.
20 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
Appoint, O Jehovah, a director to them, Let nations know they [are] men! (Selah)