Zsoltárok 9
1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
In to the ende, for the pryuytees of the sone, the salm of Dauid. Lord, Y schal knouleche to thee in al myn herte; Y schal telle alle thi merueils.
2 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
Thou hiyeste, Y schal be glad, and Y schal be fulli ioieful in thee; Y schal synge to thi name.
3 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
For thou turnest myn enemy abac; thei schulen be maad feble, and schulen perische fro thi face.
4 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
For thou hast maad my doom and my cause; thou, that demest riytfulnesse, `hast set on the trone.
5 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
Thou blamedist hethene men, and the wickid perischide; thou hast do awei the name of hem in to the world, and in to the world of world.
6 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
The swerdis of the enemy failiden in to the ende; and thou hast distried the citees of hem. The mynde of hem perischide with sown;
7 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
and the Lord dwellith with outen ende. He made redi his trone in doom; and he schal deme the world in equite,
8 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
he schal deme puplis in riytfulnesse.
9 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
And the Lord is maad refuyt, `ether help, `to a pore man; an helpere in couenable tymes in tribulacioun.
10 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
And thei, that knowen thi name, haue hope in thee; for thou, Lord, hast not forsake hem that seken thee.
11 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
Synge ye to the Lord, that dwellith in Syon; telle ye hise studyes among hethene men.
12 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
God foryetith not the cry of pore men; for he hath mynde, and sekith the blood of hem.
13 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
Lord, haue thou merci on me; se thou my mekenesse of myn enemyes.
14 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
Which enhaunsist me fro the yatis of deeth; that Y telle alle thi preisyngis in the yatis of the douyter of Syon.
15 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
Y schal `be fulli ioyeful in thin helthe; hethene men ben fast set in the perisching, which thei maden. In this snare, which thei hidden, the foot of hem is kauyt.
16 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
The Lord makynge domes schal be knowun; the synnere is takun in the werkis of hise hondis.
Synneris be turned togidere in to helle; alle folkis, that foryeten God. (Sheol h7585)
18 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
For the foryetyng of a pore man schal not be in to the ende; the pacience of pore men schal not perische in to the ende.
19 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
Lord, rise thou vp, a man be not coumfortid; folkis be demyd in thi siyt.
20 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
Lord, ordeine thou a lawe makere on hem; wite folkis, that thei ben men.
