Zsoltárok 9
1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
For the Chief Musician; set to Muthlabben. A Psalm of David. I will give thanks unto the LORD with my whole heart; I will shew forth all thy marvelous works.
2 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
I will be glad and exult in thee: I will sing praise to thy name, O thou Most High.
3 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
When mine enemies turn back, they stumble and perish at thy presence.
4 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
For thou hast maintained my right and my cause; thou satest in the throne judging righteously.
5 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
Thou hast rebuked the nations, thou hast destroyed the wicked, thou hast blotted out their name for ever and ever.
6 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
The enemy are come to an end, they are desolate for ever; and the cities which thou hast overthrown, their very memorial is perished.
7 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
But the LORD sitteth [as king] for ever: he hath prepared his throne for judgment.
8 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
And he shall judge the world in righteousness, he shall minister judgment to the peoples in uprightness.
9 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
The LORD also will be a high tower for the oppressed, a high tower in times of trouble;
10 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
And they that know thy name will put their trust in thee; for thou, LORD, hast not forsaken them that seek thee.
11 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
Sing praises to the LORD, which dwelleth in Zion: declare among the people his doings.
12 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
For he that maketh inquisition for blood remembereth them: he forgetteth not the cry of the poor.
13 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
Have mercy upon me, O LORD; behold my affliction [which I suffer] of them that hate me, thou that liftest me up from the gates of death;
14 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
That I may shew forth all thy praise: in the gates of the daughter of Zion, I will rejoice in thy salvation.
15 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
The nations are sunk down in the pit that they made: in the net which they hid is their own foot taken.
16 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
The LORD hath made himself known, he hath executed judgment: the wicked is snared in the work of his own hands. (Higaion, Selah)
The wicked shall return to Sheol, even all the nations that forget God. (Sheol h7585)
18 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
For the needy shall not alway be forgotten, nor the expectation of the poor perish for ever.
19 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
Arise, O LORD; let not man prevail: let the nations be judged in thy sight.
20 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
Put them in fear, O LORD: let the nations know themselves to be but men. (Selah)
