Zsoltárok 9
1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
“To the chief musician upon Muthlabben, a psalm of David.” I will thank the Lord with all my heart: I will relate all thy marvelous deeds.
2 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
I will rejoice and exult in thee: I will sing praise to thy name, O thou Most High:
3 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
When my enemies are turned backward, [when] they fall and perish at thy presence.
4 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
For thou hast conducted my dispute and my cause; thou hast sat on the throne as a righteous judge.
5 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
Thou hast rebuked nations, thou hast caused the wicked to perish, their name hast thou blotted out for ever and ever.
6 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
O thou enemy, the ruins are passed away for ever, and the cities which thou hast destroyed, —lost is their memorial, yea, theirs.
7 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
But the Lord will sit enthroned for ever: he hath established for giving judgment his throne.
8 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
And he will judge the world with righteousness, he shall decide for the people, with equity.
9 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
The Lord also will be a strong-hold for the oppressed, a strong-hold in times of distress.
10 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
And they that know thy name will put their trust in thee; for thou hast not forsaken those that seek thee, O Lord.
11 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
Sing praises to the Lord, who dwelleth in Zion: announce among the people his deeds.
12 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
For he, that inquireth after acts of blood, hath remembered them: he hath not forgotten the cry of the afflicted.
13 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
Be gracious unto me, O Lord; have regard to my affliction [coming] from those that hate me, thou who liftest me up from the gates of death:
14 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
In order that I may relate all thy praises in the gates of the daughters of Zion: I will be glad in thy salvation.
15 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
Sunk are nations in the ditch that they have prepared: in this net which they had laid in secret is their own foot caught.
16 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
The Lord is made known: he executed justice: through the doing of his own hands is the wicked ensnared. Higgayon, (Selah)
The wicked shall return into hell, all the nations that are forgetful of God. (Sheol h7585)
18 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
For not everlastingly shall the needy be forgotten: the expectation of the poor shall not perish for ever.
19 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
Arise, O Lord; let not the mortal boast of his strength; let nations be judged before thy face.
20 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
Place, O Lord, fear over them: let nations know, that they are but mortals. (Selah)
