Zsoltárok 9
1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
Unto the end, for the hidden things of the Son. A psalm for David. I will give praise to thee, O Lord, with my whole heart: I will relate all thy wonders.
2 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
I will be glad and rejoice in thee: I will sing to thy name, O thou most high.
3 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
When my enemy shall be turned back: they shall be weakened and perish before thy face.
4 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
For thou hast maintained my judgment and my cause: thou hast sat on the throne, who judgest justice.
5 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
Thou hast rebuked the Gentiles, and the wicked one hath perished: thou hast blotted out their name for ever and ever.
6 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
The swords of the enemy have failed unto the end: and their cities thou hast destroyed. Their memory hath perished with a noise.
7 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
But the Lord remaineth for ever. He hath prepared his throne in judgment:
8 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
And he shall judge the world in equity, he shall judge the people in justice.
9 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
And the Lord is become a refuge for the poor: a helper in due time in tribulation.
10 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
And let them trust in thee who know thy name: for thou hast not forsaken them that seek thee, O Lord.
11 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
Sing ye to the Lord, who dwelleth in Sion: declare his ways among the Gentiles:
12 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
For requiring their blood he hath remembered the: he hath not forgotten the cry of the poor.
13 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
Have mercy on me, O Lord: see my humiliation which I suffer from my enemies.
14 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
Thou that liftest me up from the gates of death, that I may declare all thy praises in the gates of the daughter of Sion.
15 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
I will rejoice in thy salvation: the Gentiles have stuck fast in the destruction which they have prepared. Their foot hath been taken in the very snare which they hid.
16 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
The Lord shall be known when he executeth judgments: the sinner hath been caught in the works of his own hands.
The wicked shall be turned into hell, all the nations that forget God. (Sheol h7585)
18 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
For the poor man shall not be forgotten to the end: the patience of the poor shall not perish for ever.
19 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
Arise, O Lord, let not man be strengthened: let the Gentiles be judged in thy sight.
20 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
Appoint, O Lord, a lawgiver over them: that the Gentiles may know themselves to be but men.
