< Zsoltárok 9 >
1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
2 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
3 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
4 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
5 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
6 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
7 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
8 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
9 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
10 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
11 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
12 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
13 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
14 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
15 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
16 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
17 Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről. (Sheol )
18 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
19 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
20 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
